Milyen az, amikor rendben van az önbizalmad?

Több dolog is eszedbe juthat:

  1. Az értékeimet, erősségemet jól ismerem. Tisztelem, elismerem, értékelem önmagam. És ezen az alapon kezelem mások erényeit is.
  2. Azt várom, azt remélem, hogy kedvező események történnek velem. Pozitív, optimista, kezdeményező a gondolkodásmódom.
  3. Hiszek a képességeimben, tehetségesnek tartom magam. Bízom, reménykedem magamban.
  4. Vannak céljaim, terveim, kreatív vagyok. Nem tartok a jövőtől, sőt!, meglátom a lehetőségeket és megragadom azokat.
  5. Jól kapcsolódom a többiekhez – ehhez kell a legtöbb önbizalom! Kapcsolataimban önálló vagyok, nem függök másoktól. Bátran ellentmondok, jól kezelem a konfliktusokat is.
  6. Elértem az életkoromnak megfelelő érettségi szintet, és ennek megfelelően élek, dolgozom, fejlődök.
  7. Bátran és kíváncsian kezdek új dolgokba. Nyitott és rugalmas vagyok, szeretek tanulni másoktól. Sikerre viszem, amibe belevágok. Nem halogatok, kezdeményezek. Ha hibázom, vagy kudarc ér, túlteszem magam rajta, és okulok belőle.
  8. Senki másnál nem tartom magam kevesebbnek, alacsonyabb értékűnek, de többnek sem. Nem kompenzálom nagyképűséggel kisebbrendűségi érzéseimet. Határozottan, asszertíven kiállok magamért.
  9. Képes vagyok saját érdekeimet feladni, másokért áldozatot hozni, türelmesen várakozni, megbocsájtani, sérelmemet elengedni.

Az önbizalom a legtöbb, mi adható. Az önbizalom ad belső tartást a teljes értékű emberi élethez. Az önbizalom hit önmagunkban. Hit abban, hogy képesek vagyunk elérni céljainkat. Hit abban, hogy legyőzhetetlenek vagyunk, és a fejlődésnek nincsen határa, mert mindez tőlünk függ. Gyengék a szavak az önbizalom kellő és illő értékelésére, hiszen az önbizalom maga az életerő.

A gyenge önbizalom biztos jelei

A fenti 9 pont alapján baj van az önbizalmával és az önismeretével annak, aki nem tudja magát vagy másokat pozitívan értékelni. Fél a jövőtől, pesszimista. Nem érzi képesnek, tehetségesnek magát. Valójában nincsenek konkrét céljai. Nem tud kapcsolódni másokhoz. Túlkoros gyermek állapotában dagonyázk vagy senyved. Passzív, visszahúzódó, retteg a kudarctól. Mindenért másokat hibáztat, kifogásokat termel. Agresszíven önző módon érvényesíti igényeit.

Kitől, vagy mitől függ önbizalmunk?

Az önbizalom velünk születik. Nézzük csak meg a kisbabákat! Életerejük bámulatos, emiatt jár a csodájukra mindenki. A babák kétségek és habozás nélkül élnek – nyitottan, odaadással. Aztán a kezdeti csodálat megkopik. Megváltozik maga a baba is, az önbizalma általában csökken, vagy eltűnik, a környezete ugyanis kezelésbe veszi: Csúnya! Fujj! Dádá! Nem szabad! Mit csinálsz?! Gátakat, korlátokat építenek a lélek köré. Ezt hívják beilleszkedésnek. Születésünktől körülvesz bennünket egy család valamilyen kivitelben, oktatási intézményeknek esünk áldozatául, ránk zúdulnak a társadalmi-kultúrális hatások. Mivel ezek a környezeti tényezők jelen korunkban még messze nem optimálisak egy gyermek számára, az általuk okozott traumák blokkolják adott élet-területen felnőttkori önbizalmának kiteljesedését. Rengetegen küzdünk önértékelési gondokkal. Sokan közülük ártalmas, pusztító módon igyekeznek ezt kompenzálni … gyermekeikkel szemben is! És így öröklődnek a családi-kollektív horror hagyományok. Öntudatlanul, persze.

A gyermekkor azonban véget ér. A gyermekek önbizalmáért a szülő és a többi felnőtt felelős. Felnőtt korba lépve viszont ez a felelősség egyértelműen a miénk – tőlünk függ az önbizalmunk. Felnőttként önellátóvá kell válnunk önbizalom terén. Fogjunk gyanút: a fogalom az ön-bizalom, nem pedig másoktól játszmákkal megszerzett bizalom-pótló!

Előfordulhat, hogy szüleink próbálnak magukhoz kötni. Nem képesek elfogadni gyermekük „elvesztését”, vagyis azt, hogy nélkülük is megállnak a saját lábunkon. Sokan nem képesek felnőtt gyermekükre egyenlő félként tekinteni. Ez a szülői önbizalom hiányának biztos jele. Szülőként felelősek vagyunk azért, hogy idejében elstartoljon gyermekünk a családi fészekből. Gyermekként pedig fogjunk gyanút, és gyújtsuk be a rakétákat!, ha 20-25-35 éves korban még mindig otthon lebzselünk!

Az önbizalom lelki folyamat

Az önbizalom csökken vagy növekszik, elveszíthető és meglelhető – olykor egy pillanat alatt, ezért folyamatos éberséget követel. Az önbizalom  adható és elvehető. Óvni és erősíteni kell. Szokásaink, tetteink hatnak önbizalmunkra. Ha bajba kerülünk, rászorulhatunk egy ideig mások, például egy szakértő támogatására, de a cél az, hogy saját kézbe tudjuk venni az ügyet, amint elég erőt gyűjtöttünk. Ezt a folyamatot erősíti és gyorsítja az Önbizalom tréning.

Az önbizalom nem növekedhet önismeret nélkül. Ha nem ismerjük önmagunkat, akkor – félelmeink miatt – önbizalom helyett erőszakosságunk növekszik, és gyorsan kialakulhat bennünk az önbizalom jelmezébe bújtatott kisebbrendűségi érzés: az önteltség. A látszólagos magabiztosság csak képzelgés, nem belső erő. A beképzelt, önmagát nem ismerő, ember beleképzeli magát az önbizalommal teli, önmagát ismerő ember szerepébe, és annak torz utánzatát erőlteti.

Önértékelés és értékrend

A torz, káros értékrend veszélyezteti önbizalmunkat – sajátunk és másoké egyaránt. Értékrendünk alapján döntjük el, mire fordítjuk figyelmünket, időnket. Ha nem ismerjük föl, mi igazán fontos számunkra, hiábavalóságokra pazaroljuk el lehetőségeinket. A jó értékrend lemérhető önbizalmunk állapotán. Értékrendünkön folyamatosan dolgoznunk kell, ha önértékelésünk körül zavart észlelünk.

 

Hány százalékos az önbzalmad?

Jöjjön egy gyorsteszt!
PONTOZD MAGAD  KÉRDÉSENKÉNT 1-től 10 – ig!

  1. Milyen erős az önbizalmad?
  2. Energikus, lendületes vagy?
  3. Tehetséges, sokoldalú vagy?
  4. Sikeres, eredményes vagy?
  5. Nyitott, rugalmas, kíváncsi vagy?
  6. Bízol a jövőben?
  7. Alkotóképes, ötletgazdag vagy?
  8. Bírod a kudarcot, a fájdalmat?
  9. Kiegyensúlyozott vagy?
  10. Önmagad ura, önálló vagy?

Add össze a pontokat. Hány pontot kaptál a megszerezhető 100-ból?

A túl- és alulértékelés gondokat okoz. A hibákra koncentrálás- az összevetés az egyéni fejlődés értékelése helyett, a versengés annyira elterjedt gyakorlat, hogy természetesnek, helyesnek fogadjuk el, mert megszoktuk. Az értékek ütközése is biztos kudarcforrás. Tipikus példa erre, amikor anyagi jellegű értékekkel próbál valaki belső lelki értékeket pótolni, például, utálja, amit csinál, mégis benne ragad, mert jól keres.

Fontos, hogy becsüljük adottságainkat, erősségeinket magunkban és egymásban is. Erősségeinkre tudunk alapozni, gyengéinken pedig elbukni. Gyakori eset, hogy mástól tudjuk meg, milyen jók vagyunk valamiben. Érdemes tisztázni, mit miért (vagy miért nem) becsülnek bennünk mások. Erősségeink, értékeink ismerete tiszteletet – önbecsülést – ébreszthet bennünk, ami feltétele annak, hogy tisztelni tudjuk a nálunk nagyobbakat és kisebbeket egyaránt. Tisztelet nélkül nincs önbecsülés.

Még egy gyorsteszt:

ÍRD LE EGY PAPÍRRA 10 BELSŐ ÉS 10 KÜLSŐ POZITÍV JELLEMZŐDET 1 PERC ALATT.  Az önbecsülés itt kezdődik! 

Önbizalom-építés

Az önbizalom nem más, mint céljaink megvalósításának mellékterméke, céljaink elérésének hite. A céltalan ember tehát komolyan bajban van. Első lépésben meg kell találnunk céljainkat, vagy annak okát, mért nincsenek. Azután bele kell vágnunk a megvalósításba, és ha sikerül, nő az önbizalmunk és megjön a kedvünk. A depressziós egyszerűen nem hisz abban, hogy célhoz érhet.

Fontos! Először bele kell kezdeni! Ne várj arra, mikor lesz kedved hozzá! Az érzelmi reakciók az események kapcsán keletkeznek. Első a tett – második a kedv. Kezdjünk el cselekedni akár külső megerősítések nélkül is. A közmondás szerint csak táncolni kell, és a zene majdcsak megjön hozzá. Sose várjunk a kedvezőbb szelekre, az optimális körülményekre. Meg kell tanulnunk „csak úgy” (Just Do It) belefogni, hiszen tudjuk, hogy az érzelmek a folyamat későbbi szakaszában jelennek majd meg. Először adnunk kell. Kezdjünk bele csak azért, mert tudjuk, hogy fontos, értékes, időszerű. Ne hagyjuk az érzelmeinkre az indítást. Ez a „próba-cseresznye” jelenség magyarázata is. Csak a bátran kezdeményezők mellé állhat tartósan a szerencse – önbizalom formájában.

Bármely konkrét cél megvalósítását engedélyezhetjük magunknak – és másoknak is! Nagyon sok tiltást, blokkot, kudarc-programot oltanak belénk, melyeket SIKER-ENGEDÉLYEK kiadásával oldhatjuk szét. A szülők egyik fő feladata és felelőssége a sikerengedélyek kiadása gyermekeiknek: „Boldog lehetsz. Elérheted célodat. Lehetséges. Képes vagy rá.” Jól hangzik, ugye?

Légy pipás! Papíron írjuk össze, mit akarunk megtenni, és ha kész, pipáljuk ki. Ezzel megerősítést, elismerést adunk önmagunknak éppen akkor és éppen úgy, ahogyan nekünk kell. Ne menjünk el figyelmetlenül egyetlen eredményünk mellett sem. Veregessük meg saját vállunkat! Ne essünk bele abba a lélekszomorító szokásba, hogy ami jó, ami sikeresen megy, az „természetes, tehát szóra sem érdemes”, ami pedig nem oké, ami hibás, annak szenteljük minden figyelmünket.

Öndícséret: Felejtsük már el végre az ósdi szólamot, vagy inkább átkot, hogy az öndícséret büdös. Ezzel tarolják le a gyom között magasabbra növő virágokat. Az öndícséret rózsaillatú, csodás! Inkább az bűzlik, aki büdösnek mondja; az irigység, a kishitűség, a rosszindulat szaga terjeng körülötte. Ostoba jelmondata alig leplezett fenyegetéssel ezt üzeni: „Vegyél már vissza a lendületedből. A végén még a fejünkre akarsz nőni. Nehogy már nagyobb, erősebb, okosabb legyél, mint mi.” Az a lényeg, hogy ne hallgassunk rájuk! Ami jó, az jó. Ami megvan, azt elértük. Értékeld értékeidet!

Képes vagyok?

Lehetőségeink egyetlen korlátja a képzeletünk. A korlát másoktól kapott kéretlen ajándék. Nem a saját látásmódunk, hanem ahogyan a többi ember, a kor lát minket. Ezek a korlátok idővel szépen belénk égnek. Korlátaink kívül, a szabadságunk, a lehetőségeink önmagunkon belül találhatók – és ez nagyon jó hír!. Törvény, hogy CSAK ARRA VAGY KÉPES, AMIT EL TUDSZ KÉPZELNI. Bármi lehetsz, vagy semmi sem – mindez csak attól függ, hogy milyen képet tudsz önmagad jövőjéről alkotni.

Nem Várt Pozitív Események: NVPE

Egy bölcs szerint a jövő egy kiszámíthatatlan vadállat. Mit hoz a jövő? Nem tudjuk, viszont befolyásolhatjuk! Hitünk, bizalmunk kérdése az egész. Ideje észrevennünk végre azt is, amikor váratlan jó dolgok történnek. Hasznos tudatosítani, hogy mennyi nem remélt segítséget kapunk minden nap. Nem Várt Pozitív Események (NVPE) jönnek közbe, és sokkal jobban alakulnak a dolgok, mint előtte gondoltuk volna. De ehhez el kellett kezdenünk mozgatni az ügyet.

A világ egészen mást kínál a felkészült szemnek, aki keresi az NVPE jelenségeit, aki tudja, hogy egy találkozás nem „csak úgy véletlenül” történik, hanem oka, célja van. Ha idóben kapcsolunk, készen állunk, üzenetet adhatunk át, problémáinkhoz hírt, ötletet, új megvilágítást kaphatunk. Az NVPE esélye, önbizalmunk, jövőbe vetett hitünk jelentősen megnő, ha céljaink tudatában, pozitív hozzáállással, hittel várjuk.

Korpusz Sándor