Játék
Az örömteli, felszabadult játék lehetőségét a felnőttek teremtik meg gyermekeiknek a tér és az eszközök használatával. A gyermekek pedig boldogan belehelyezkednek és használják. De mi is ez a lehetőség? Annyira egyszerű, hogy általában egy felnőtt gondolkodásától erősen távol áll. Pedig elég lehet egy kendő, pár kavics vagy fadarab, meg egy ötlet, hogy építsünk várat, csináljunk boltot, úsztassunk hajót a tóparton.
A kisebb gyerekek esetében minél egyszerűbb és természetesebb egy tárgy, annál jobb: egy közönséges fadarab lehet autó, hajó, kalapács, vagy akár valamilyen állat.
Sokunknak van szüksége arra, hogy újra megismerkedjünk ezzel a rendkívül egyszerű és csodálatosan gazdag világgal, hogy felszabadíthassuk letompult és elfásult érzékszerveinket, élénkítsük érdeklődésünket a világban rejlő apró szépségek felé. Őszinte rácsodálkozásunkkal megint megélhetjük a kisgyermekkor időtlenségét.
Hangszerek
Az első 9 éves korszakban a gyerekek mindenféle hangszert használhatnak, aminek nincs nagy, rezgő teste: furulya, ütős-csörgős hangszerek, líra, metallofon.
A nagy, rezgő testű hangszereket (dobok, hegedű, gitár, cselló, zongora stb.) érdemes későbbre tartogatni, mert ebben a korban a törzs – benne a ritmikus rendszerrel – még gyengén fejlett, így ezek a hangszerek idő előtti fejlődést indíthatnak el a lélekben. Ugyanígy a harmóniák, akkordok is, mert ezek erős érzelmi töltetükkel siettetnének bizonyos érzelmi érettségi állapotot, ami csak 9 éves kor után ideális. Ekkorra már elég éretté válik a lélek, hogy olyan erős érzelmi hatásokkal találkozzon, mint az akkordok, sőt a gyerekeknek ekkor már igényük is van rá, hogy az ének és a hangszerek által hangulatokat, érzelmeket fejezzenek ki.
Ebben az időszakban ideális a hangszerválasztás, ami a gyerek, a szülő és a pedagógus együttes munkája kell, hogy legyen. A hangszer feleljen meg a gyerek temperamentumának, és lehetőleg minél ideálisabb motivációt találjunk a választáshoz. (Néhány példa a rossz motivációra: „a testvérem is ilyen hangszeren játszik”, „ezzel majd bevágódom a lányoknál”, „ilyen hangszer már van otthon, akkor jó lesz ez”, vagy a szülő részéről: „mindig is akartam zongorázni, legalább te tanulj meg, fiam”).
Fontos, hogy a hangszer elnyerje a gyermek tetszését, hogy érdeklődést mutasson iránta: tetsszen neki a formája, a hangja. Nagyon lényeges szerepe van a jó zenepedagógusnak, aki akár példakép is lehet, aki szót ért a nebulóval – akivel egy húron pendülnek! Több zeneszerszámot is ki lehet próbálni, mert egy jól kiválasztott hangszer segítheti a tanulót saját temperamentumának kiteljesedésében (lásd a Manifesztum 2011. január-februári, 78. számát: A zene hatásai az emberre és a világra).
A jól megválasztott hangszer segítheti a szangvinikust befelé koncentrálni, a kolerikust, hogy ereje helyes mederbe terelődjön és irányíthatóvá váljon, a melankolikust, hogy figyelme önmagáról a világra irányuljon, és a flegmatikust, hogy megélje az érzelmeit és felélénküljön az érdeklődése. Mivel a fentebb leírtak legtöbbünknél nem így történtek, sőt önbizalmunkat és hallásunkat erősen romboló hatások is érhettek minket („botfülű vagy”, „fahangú vagy”, „a legjobb, ha énekórán meg sem nyikkansz”), ezért ezeknek az eseményeknek – a szóbeli bántalmazásoknak, szidásoknak, káromkodásoknak – az lett az eredménye, hogy az érzékeny fül – ami egy aktív (nem passzív), akarati szerv – sajnos bezárult. Nem szeretünk és nem is akarunk hallani, pedig a hallás-hallgatózás rendkívül izgalmas, érdekes, lelkesítő dolog és fejleszthető, sőt kell is fejleszteni, finomítani, csiszolni!
A tanfolyam egyik célja, hogy a gyakorlatok és játékok újra megszerettessék velünk a hallást. Ha már ismét szeretünk hallani, a fülünk bátrabban nyiladozik mindenfelé, és ismeretlen világok tárulnak fel előttünk. A gyakorlatok többsége ugyanakkor az érzékszervek mindegyikét igénybe veszi; egyszerre, együttesen fejlesztenek.
Az élet zenéje – a zene élete
A tanfolyam alapvetően egy játék, ami vidám eszközökkel segít előcsalogatni az énekhangunkat, és feloldani az abban lévő feszültségeket. Sok gyakorlat és játék közvetlenül nem is foglalkozik magával az énekléssel és a hangszeres játékkal, de szép számmal lesznek éneklős és zenélős részek is.
A résztvevőknek nincs szükségük énektudásra és nem kell tudniuk hangszereken játszani, sőt! Éppen az ettől való félelmeken fogunk dolgozni a lehető legkönnyedebb és legjátékosabb módon.
A hangszerek a legegyszerűbb tárgyak lesznek, például kavicsok, ütőfák, csengők, líra, metallofon, amelyek megszólaltatásához semmilyen zenei előképzettség nem szükséges. Azokhoz szeretnék szólni, akik a zene, éneklés, hangszer szavak hallatán ijedten húzódnak a sarokba és eluralkodik rajtuk a pánikhangulat.
Mindemellett a tanfolyam rendkívül zenei, a mozgásokat és egyéb csoportépítő vagy megfigyelőgyakorlatokat is beleértve. Ezért azok figyelmébe is ajánlom, akik pedagógiával, gyógyítással, művészeti vagy más terápiákkal foglalkoznak, hiszen nekik is szükségük van kikapcsolódásra, töltekezésre.
Erdélyi Attila
Kapcsolódó tanfolyamok:
