Ki ne érezte volna már egy szép, kézzel írt szöveg láttán, hogy melegség önti el a szívét? Néhány filmfeliratban is találkozhattunk hasonlóval, mint például az új Sherlock Holmes-mozi vagy a Harry Potter – Az Azkabani fogoly végén. Manapság Budapesten is egyre több étterem ablakain jelennek meg kézzel írt feliratok.Ez valami más, mint egy számítógéppel szerkesztett felirat. Olyan emberi, mintha élet lenne benne. Az azonos betűk pici eltérései, a sorok ívének szabálytalanságai teszik emberivé, hogy nem „tökéletes”, nem minden apró részlete kiszerkesztett, gépies. Még akkor is így van ez, ha első ránézésre nem tudjuk megkülönböztetni, hogy kézzel vagy géppel készült. Többször fodult már elő velem, hogy munkáimra azt hitték, gép csinálta – amikor aztán megtudták, hogy kézzel készült, teljesen megváltozott a viszonyuk a műhöz. Valamit hordoznak ezek az írások, ami több, mint amit egy szövegszerkesztő létre tud hozni. Egy ilyen munka elkészítéséhez koncentráció, figyelem és sok gyakorlás kell. A szemlélődő mindezeket látja és úgy érzi, erre ő nem lenne képes, ezt is értékeli benne. Egy ilyen írás a lelkünket szólítja meg, sokszor még el sem olvassuk, már érezzük a hatást – a formák hordozzák az erőt. Valamilyen pozitív energia van bennük elrejtve, ami összekapcsolódik velünk, amikor nézzük.

Kelet és Nyugat
Régen az emberek az írást az istenek ajándékának tartották, de szép lassan eltávolodott égi gyökereitől. A kalligráfia eltérő utat járt be Keleten és Nyugaton, ami jól tükrözi a szellemiséghez való viszonyban megmutatkozó különbségeket. Keleten a mai napig szellemi útként tekintenek a kalligráfia művelésére. Japánban ez a sodó, az ecset útja. Követőinek célja a helyes gyakorlás, amely mentális változással jár együtt – a kalligráfia során elért tudatosság az élet más területeire is átvihető. Az ecsetre a test és a tudat erői hatnak, amelyekben ha feszültség vagy blokk van, az azonnal meglátszik az ecsetvonáson. A zen kalligráfia a „nem-elme“ állapot megjelenítésére törekszik, a teljesen gondolatmentes koncentrációra. Nincsenek gondolatok, ideák, amelyek eltéríthetnék a figyelmet – a kalligráfia nem tudatos erőfeszítés által születik. Ez vezet el oda, hogy a tudat egységet alkot a leírt szó jelentésével.
Míg Keleten mind a mai napig a gyakorlás a cél, s a középpontban az írást végző személy áll, addig Nyugaton a leírt szöveg megjelenítésére helyezték a hangsúlyt, a mondanivalót próbálták esztétikus, művészi formákba önteni. A szépen írni tudók Isten igéit jegyezték le, amelyeknek külső megjelenésére is nagyon ügyeltek. Keleten a kalligráfia megőrizte szellemi tartalmát az írás hétköznapi fejlődése mellett is. Nyugaton ez nem így alakult: az írás fejlődése (valójában hanyatlása) folyamatosan zajlott, és egy ideig nem is létezett külön szépírás. A 19. század vége felé kezdett kialakulni a modern kalligráfia, amely az írásfejlődés különböző korszakainak stílusait használja, melyek a maguk korában hétköznapi írásnak számítottak.

A modern kor
Az eszközök fejlődésével és az írás hétköznapi elterjedésével egyre inkább automatikus tevékenységgé vált. Az írógép 1829-es megjelenése súlyos sebet ejtett a kézíráson mint művészeten. Általa megkezdődött az író személy és a szöveg megszületésének az eltávolodása. A betűket már nem az ember és a mozgása hozza létre, hanem megjelenik egy közvetítő elem, amely egy az írástól teljesen idegen mozgást alakít szöveggé. Míg az írás a papír síkjával párhuzamos, egymásba fonódó mozdulatokból áll, addig a gépelés a billentyűzetre merőleges kopogás, ütögetés. Az írásnál a kar és a csukló mozog, a gépelésnél szinte csak az ujjak. A számítógép megjelenésével pedig még szélesebbre tágult a szakadék: a leírt sorok egy fizikailag nem létező, virtuális térbe kerültek át. Míg az írógép esetében legalább volt valamiféle fizikai kapcsolat az egyén energiája és a megjelenő szöveg között – a gépelő mozdulat közvetlenül hatott a papírra –, addig a nyomtatóból kijövő dokumentum már nincsen kapcsolatban a gépelő személy mozgásával. Az írás a szellemvilágból az ember alatti világba költözött.

Energiák az írásokban
Az írás ma automatikus folyamat, márpedig minden szokásszerűen végzett cselekvés csökkenti az ember szabadságát. Az írásba vitt tudatosság és a jelenlét ellensúlyozhatja ezt. Erre van egy egészen egyszerű gyakorlat: tudatosan változtassuk meg a kézírásunkat, az eddig megszokottól eltérően rajzoljuk meg a betűket! Ha így teszünk, kénytelenek vagyunk figyelmet szentelni a folyamatnak, össze kell kapcsolnunk legbelső lényünket azzal, amit csinálunk. Napi 15 perc elegendő. A szokás szerint végzett cselekvések negatív hatással vannak életenergiáinkra. Ezzel ellentétben ez a kis gyakorlat erősíti és gyógyítólag hat az egyénre.
A régi bölcsek tudtak az írott szövegben rejtőző energiákról. Úgy tartották, minden szöveg négyféle energiát tárol a szellemi tartalma, az intellektuális megérthetősége, az érzelmi tartalma és gyakorlati megvalósíthatósága szerint. Fontos volt, hogy aki írta a szöveget, ezeken a területeken képezze magát, hoszen ő tudta „feltölteni” energiával a szöveget. Természetesen a kézzel írt szöveg energiája erősebb, mint a gépinek, de nagyon nem mindegy, hogy ki írta. Az olvasóra hatnak ezek az energiák, bármilyen szöveget olvasunk, kapcsolatba kerülünk vele, ami gyógyíthat minket, de meg is betegíthet.

Mit nyújthat ma a kalligráfia gyakorlása nekünk? Egy szépen írt szöveg elkészítéséhez figyelem, koncentráció, rendezettség, kitartás, elmélyülés, türelem szükséges.Ezekben mind fejlődhetünk a szépírás által, ami életünk többi területein is érezteti hatását. A kézírás egyre inkább kiszorul mindennapjainkból, amivel a lehetőség is csökken az említett erények fejlesztésére az írás révén.

Barna Zoltán

Felhasznált és ajánlott irodalom:
Rudolf Steiner Archives, www.rsarchive.org
Shodó, Az ecset útja, Gáncs Nikolasz, 2009
Monica Dengo, Pierro Lucchi jegyzetei
Az írás története, Kéki Béla, Vince Kiadó, 2000
Váradi Tibor előadásai
Wikipedia

Kapcsolódó tanfolyamok:
 Kalligráfia tanfolyam